Sziasztok!
Nagyon nagy fenntartásokkal rakom ki ezt novellát, ami egyben az első szösszenet a Pridelands-en. Még sosem írtam állatokról, nagyon furcsa volt beleélni magamat a helyzetükbe, állatként megtartani őket, de mégis, emberi tulajdonságokkal felruházni. Hát, hogy milyen lett, azt döntsétek el ti, örülnék, ha adnátok valami kis visszajelzést. :)
Puszi, jó olvasást, Lauren W.
"Tudjátok, hogy nem vagyok hercegnő. Csak az egyik felem trónörökös"
A Trónszírt ormát megvilágította a felkelni
készülő nap. Az állatok már napok óta várakoztak erre a napra, a messzebb élők
hetekkel ezelőtt elkezdték a csoportos vonulást, hogy megpillanthassák Kiará-t,
az első oroszlánkirálynőt.
Zsiráfok nyújtogatták a hosszú nyakukat, majmok
ugrándoztak izgatottan, elefántok verték fel a port a lábukkal. Az elfáradt
madarak megpihentek a nagyobb testű állatokon. Szépen lassan minden vendég
megérkezett a ceremóniára, de a legfontosabb személy hiányzott. Kovu
zaklatottan járt-kelt a barlang belsejében, agya lázasan zakatolt, hogy hol is
lehet Kiara. Nem merte elmondani Simbának, hogy Kiara ma reggel nem volt ott,
amikor felébredt. Ideges lett, a Trónszírt teljes területét körbe futotta, de
neki is vissza kellett indulni, hogy időben odaérhessen az ünnepségre, ami
hamarosan elkezdődött. De a leendő királynő nélkül ez nem valósulhat meg.
Minden azon múlott, hogy milyen gyorsan kerítik elő a lányt. Mit fognak
gondolni egy királynőről, ha nem érkezik meg időben a koronázási ceremóniájára?
A népe nem fogja elfogadni. Így sem sikerült nekik teljesen elfogadniuk, hogy
Kiara lesz az új uralkodó, nem pedig Kopa. Kopa Simba és Nala elsőszülött fia
volt, de Zira brutális módon meggyilkolta, hogy így álljon bosszút Zordon
halálán. Simba apját, Mufasá-t Zordon ölte meg, hogy ő lehessen a király. Simba
csak harccal foglalhatta el az őt megillető helyét a trónon, ha harcba száll
Zordonnal. Igaz, felajánlotta a menekülés, száműzés lehetőségét, de nem élt
vele. Harcolt Simbá-val, és veszített. Zira özveggyé vált, és bosszút esküdött.
Három kölykével – Nuka, Vitani és Kovu – siratták Zordont, de a kölykök mit sem
sejtettek anyjuk tervéből. Miután végrehajtotta, a gyilkosság nem maradt sokáig
titok. Simba neki, és Zordon többi hívének is felajánlotta a menekülést.
Mindegyiket száműzte Büszkeföldéről, Zordföldére, ahol élelem és vízhiányban
kellett élniük.
Kiara születésével egyértelművé vált, hogy ő lesz
a uralkodó. Kiara sokáig nem szeretett volna trónörökös lenni, de idővel
elfogadta sorsát, és a trónt is. Még is megfutamodott volna az utolsó
pillanatban? Képes lenne eltűnni, csak azért, mert nem szeretne királynő lenni?
Nala szaladt be a barlangba, kék szemét Kovu-ra
villantotta.
- Simba. Simba nincs itt! – morogta idegesen.
Tekintetében segélykérés játszadozott, Kovu hátán pedig felállt a szőr. Megtudhatta, hogy eltűnt a lánya? -
gondolta idegesen az oroszlánfiú. Mancsával szórakozottan lépegetett előre és
hátra, le sem véve a szemét Nalá-ról.
- Kiara sincs meg –
bukik ki belőle, Nala szemébe szörnyülködés váltja fel a segítségkérést,
előreveti magát, mancsával pofont kever le Kovu-nak.
- És ezt csak most
mondod? – kérdezte, és már rohant is ki a barlangból, hátha észreveszi valahol
a távolba őket. Az állatok egész serege gyűlt össze lent, amikor
megpillantották Nalá-t, verni kezdték a földet a mancsaikkal, patáikkal,
jelezve, hogy nagyon várják, hogy láthassák az újdonsült királynét.
Nala visszaemlékezett
arra a napra, amikor azért gyűltek össze, hogy bemutassák nekik a lányukat.
Azóta rengeteg minden megváltozott: Simba adott egy újabb esélyt a
számkivetetteknek, így ők is otthonuknak tekinthették Büszkeföldét.
A távolba nézett, de
nem látott semmit. Tanakodott, hogy mit tegyen. Farkát idegesen csóválta,
vállára Zazu szállt.
- Zazu, merre
lehetnek? – sopánkodott. Zazu szó nélkül felröppent, és a csavargók keresésére
indult.
A kék madár szelte a
levegőt, éles szemének nem okozott gondot a magasság, kiválóan látta a lent
folyó eseményeket.
Pár mérföldre a
Trónszirttől, meglátott két alakot: két oroszlánt, egy hímet és egy nőstényt.
Elégedetten röppent hozzájuk, ám nem ment a egyből a közelükbe. Inkább
figyelmesen hallgatta őket.
Kiara és Simba egymás
mellett feküdtek és nézték az eget. Előző este is ezt tették, a nagy királyok
csillagképeit figyelték és próbálták kitalálni, mit mondanának ebben a
helyzetben. Simba felett is eljárt az idő, idős volt, bajsza megőszült, és
sörényébe is vegyültek ezek a furcsa csíkok. De a lelke mélyén ugyanaz az erős,
fiatal oroszlán maradt, aki mindig is volt. Nem akárki volt ő. Mufasa halála
után elmenekült Zordon hiénái elől, de később, Nala hatására visszatért, hogy
megküzdjön a bácsikájával, és végre ő lehessen a király.
Kiara is rengeteget
változott, teljesen felnőtt, gyönyörű, akárcsak az anyja, de sokkal inkább
hajaz az apjára, mint a Nalá-ra. Bundájuk színe hasonló, ugyan nem teljesen
egyforma, de a szemük színe az. Mindkettőjüknek barna, csak úgy, mint
Mufasá-nak volt, Simba apjának.
- Sose felejtsd el,
hogy mi egyek vagyunk – mondta Simba, és odadörgölte orrát lánya nyakához.
Kiara számára mindig is kislány marad, legyen bármennyi idős is.
- Nem felejtem –
mondta Kiara, és viszonozta a gesztust.
- Apa – mondta Kiara.
– Mi lesz, ha nem leszek olyan jó királynő, mint amilyen jó király te voltál?
- Ezen egy percig se
gondolkodj! – intette le Simba. – Amikor apám meghalt, féltem a helyébe lépni.
Ő nagyon jó király volt, sokáig uralkodhatott volna, ha Zordon…- elcsuklott a hangja,
így inkább nem is folytatta eredeti gondolatmenetét. – De akkor, amikor
felmentem a Trónszirtre, és végignéztem a népemen, Büszkeföldén, ameddig a szem
ellátott, eszembe jutott, mit mondana ő, ha kételkednék önmagamban. – Oldalra
sandította a fejét, hogy láthassa a lánya reakcióját. Ő halványan felhúzta a
szája sarkait.
- Bárhogy is legyen,
mindig büszke leszek rád.
Kiara majdnem
elpirult apja kijelentésétől, meg sem bírt szólalni.
Zazu nézte egy ideig
az idilli apa-lánya jelenetet, azután eszébe jutott, miért is jött. Leszállt
melléjük, megköszörülte a torkát.
- Felség – kezdte,
majd a lányra pillantott. – Attól tartok, el fognak késni.
Simba és Kiara egyszerre
ugrottak fel, és Zazu-ra néztek. Egy pillanatra sem ment ki a fejükből a
ceremónia gondolata, de addig akarták halogatni az érkezést, amíg csak lehet.
Mindkettejük számára sorsdöntő pillanat volt ez: Kiará-nak sokkal nagyobb a
felelőssége, Simba számára eddig elképzelhetetlen, hogy az ő kislánya uralkodjon. Nem azért, mert nem
tartja elég érettnek hozzá, hanem mert nem szeretné elveszíteni a cserfes,
mindig vidám, kisoroszlánt. Milyen
gyorsan felnőtt! – gondolta.
Mindketten futni
kezdtek, egyre csak gyorsítottak, és gyorsítottak, érezték a talajt a mancsuk
alatt. Nem vágta a kemény föld, a kövek: úgy érezték, mintha simogatnák a
tappancsukat. Simba sörényét összeborzolta a szél, mindenféle port vitt a
szemébe, de ez sem állíthatta meg. Zazu felettük repült, le sem véve a szemét
róluk. Időtlen idők óta szolgált a királyi család tanácsadójaként, felette is
eljárt már az idő. Csontjai berozsdásodtak, nem volt már olyan fürge, mint
régen, ezért nehéz volt tartania az iramot.
Kiara és Simba
versenyt futottak, játszottak, miközben közeledtek a rengeteg állathoz, akik a
Trónszirt köré gyűltek.
Nala és Kovu arca
felvidult, ahogy megpillantotta a feléjük siető oroszlánokat. Zazu egyből
Nalá-hoz repült, leszállt mellé. Fejet hajtott, apró szárnyait kitárva. Nala és
Kovu is viszonozta a gesztust.
Kiara és Simba ebben
a percben értek a Trónszírt lábához, elkezdtek felkapaszkodni a köveken,
kicsivel, több komolysággal, mint mit az imént, futás közben tanúsítottak. Az
állatok elégedetten nyugtázták, hogy végre megérkeztek. Nala és Kovu eléjük
siet, hogy fogadják őket a barlang szájánál.
Kiara egy elegáns
ugrással érkezett meg vőlegénye előtt, és nekidörzsölte fejét a nyakának. Ezt a
gesztust elismételte édesanyjával, és együtt megindultak a barlangba. Az egész
oroszlánfalka bent várt rájuk - mögöttük látni Rafiki árnyékát is -, mind
mosolyogva fogadták a leendő királynét, és a volt királyt. Elsőként ők sétáltak
ki a barlangból, két sort alkotva. Rafiki indult meg, mancsában az elengedhetetlen
botja. Az oroszlánok meghajtották a fejüket előtte, és így is maradtak, hiszen
Simba és Nala is elindultak. Nala leült az egyik sorba, Simba viszont a
Trónszirt széléhez ment, Rafikivel. Ott leült, és visszanéz a lányára, és
Kovura, akik most indultak el a bókoló oroszlánok között. Kovu is leült
hozzájuk, de ő a baloldalra, míg Nala a jobbon foglalt helyet.
Kiara magabiztos
léptekkel sétált apja mellé, maga elé nézve, megfontoltan lépett. Amikor a
szikla széléhez ér, az állatok a maguk módján ujjongani kezdtek. Elefántok
trombitáltak, zsiráfok hajoltak meg, majmok ütötték öklükkel a földet. A
madarak felröppentek, és köröket írtak le, csiviteltek.
Simba és Kiara
egymással szemben állt, csak nézték a másikat, mindegyikük szeméből kivehető
volt a büszkeség. Kiara hajolt meg először, hogy kifejezze tiszteletét az apja
iránt, ezzel jelképesen elismerje az eddigi uralkodását. Majd Simba tisztelgett
hasonlóképp a lánya előtt, ezzel elfogadta, hogy ő lesz az új királynő. Simba
pedig végleg lemondott az uralkodás jogáról.
Rafiki megrázta Kiara
felett a botját, majd ő is megdöntötte a derekát az új uralkodó előtt.
A szél feltámadt,
miközben Rafiki és Simba hátrálni kezdtek. Virágok szirmait, és mindenféle
levelet hordott, átborzolva ezzel Kiara szőrét, Rafiki bundáját, Simba
sörényét. Mindannyian néhány élvezték a pillanatot, amíg Mufasa jelenlétét
érezték.
Nala ámulva, Kovu
pedig áhítattal nézte, ahogyan Kiara egyes egyedül állt a Trónszírt szélén, és
egy hatalmas üvöltéssel koronázta meg a pillanatot.
Büszkeföldén, a mai
napon új királynőt koronáztak.
Simba büszkeségét.
